Beszámoló a WAMP divatbemutatóról

>> 2008. február 29.

A Nanushka, a Je Suis Belle, Luu Ahn Tuan, Kosánszky Dóra, az Artista és a USE Unused a legnagyobb publicitást és a legtöbb sajtóvisszhangot kapó tervezők.

Egyedülálló eredményekkel, külföldi szakmai sikerekkel, jelentős nemzetközi buyer-hálózattal rendelkeznek, így méltán képviselhetik mindazt, amire fiatal magyar formahívőkként büszkék lehetünk. Ez a népszerűség, és a színvonalas divatbemutatók ritkasága ötvöződött néhány szervezési gikszerrel, melyek együttes eredménye az volt, hogy a vasárnapi VIP-bemutatót tolongó, nyaknyújtogató tömeg ácsorogta végig, a közönség-bemutatón pedig egy tűt sem lehetett leejteni.

A gyengécskére sikeredett kifutó nyilván nem szerette volna remek kivitelezésével elvonni a figyelmet a ruháktól, így különlegességét mindössze a paravánba épített tükörszerkezet jelentette, amelyből a kifutóra várakozó modellek lábait, kecses toporgásukat és egy-két izgatott tervezői lépést láthattunk VJ-set helyett. A kiváló tér-kép-hatás egyszerre engedett a színfalak mögé, és fókuszálta a figyelmet azokra a kiegészítőkre, amelyeket a kifutón nehezebb követni.

A Je Suis Belle (a képen a csapat egyik munkája-fotó: Glódi Balázs & hg.hu), ismét a tőle megszokott játékossággal nyúlt hozzá az elengancia klasszikus fogalom rendszeréhez. Dévényi Dalma és Kiss Tibor királylányokat és kiskirályfikat küldött a kifutóra, akik huncutul mosolyogtak hetykén félrecsapott papírkoronáik alól. A kék, korall-rózsaszín, fekete és kék-fehér kockás együttesekben visszaköszönt néhány diplomamunkás bravúr, amilyen a sík és a térbeli formák ötvözése vagy éppen a színházi függönyre emlékeztető húzott ruhaalj. Fontos és remek újításként hatott a fiúkollekció bemutatkozása, amit a forrónadrágok a fekete és rózsaszín felsők, illetve a hihetetlenül színgazdag sportcipők pörgettek fel. A női ruhákon áttetsző fodrok, és bő már-már auraként működő muszlin applikátumok terjesztették ki a sziluetteket. A játékos szoknyák és a kiegészítő, kicsit bőre sikeredett harisnyák összhatása olyan volt, mint az anyu ruhái között királykisasszonyosat játszó kislányok ismerkedése a glamour és a csillogás eszközeivel.
(A Je Suis Belle tervezőcsapat tagjai a PEP! vezető stylistjai - a szerk.)

Tovább Zanin Éva cikkére a hg.hu-n ›

Read more...

Hétvégi partik, koncik, satöbbik

>> 2008. február 27.

És ez alkalommal vidéki programot is ajánlunk...

A The Kolin, akiknek a Universal Kiadónál aláírt szerződésén még alig száradt meg a pecsét (hamarosan jön a nagylemez!), pénteken Szolnokon a TiszapART moziban, szombaton pedig a Trash City Klub szervezésében a Trafóban szédíti a tinilányokat. A szolnoki fellépésen egy helyi csapat, a Sonar Rock Band kíséri a srácokat, a belépő pedig arcpirítóan alacsony: 300 Forint. A szombat esti Trafós bulin fellép még a Turbo és a Chief Rebel Angel, a beugró egy ezres.

Aki pedig már unja a cicanacis-gatyaletolós műsort a'la Kolin Márk, annak jó választás szombat estére a Corvin tető, ahol a friss klippes-lemezes EZ Basic-kel (a videót itt találod), Kristóf Norberttel, és az osztrák Deckchair Orange-el szívhatja majd a cigifüstöt mindössze 600 Forintért.

A kortárs vizuális kultúra és az elektronikus zene kedvelőinek a Cinetrip által a Merlinben rendezett VJ tornán a helye, aminek a nagyközönség előtt zajló része ma kezdődik. Este Waxman és Negro vendége a Dutch Rhythm Combo és a néhány inspirált vizuálzsonglőr Hollandiából, Olaszországból és Franciaországból. A belépő 1000 Ft, amiből 500 lefogyasztható.
Pénteken az electro/brokenbeats/house jegyében DJ és ütőhangszeres hibrid szett a Buscemi-től, majd elektrós Nid & Sancy koncert (a képen), mellettük a hazai Grasshop, és a Fine Cut Bodies. Szombaton pedig Deck Attack 5. születésnap, amin a breakbeat-es körök számára nem ismeretlen holland Kraak and Smaak formáció ad 8 fős élő koncertet, az este egyben albumbemutató is. A DJ pult mögött megtalálható lesz még a belga Turntable Dubbers és a házigazdák, Infra Gandhi és Cyborg Templar, a bárban pedig Sanyi, Waxman és Negro. A szombati buli a VJ Torna díjkiosztó gálája is. A pénteki tikett 1500 Ft, szombati 2500 Ft.
A programokról bővebben itt olvashatsz.

Végezetül: a PEP! következő lapbemutatójának fellépői közül szerinted kié lesz a 2008-as év? Szavazz (jobbra nézz)!

Read more...

POPPER - 5 tény az új Neo-klipről

>> 2008. február 22.

Van új Neo videoklip! Előbb tessék megnézni, aztán mondunk róla ötöt.




1. Aki szereti a milimétereket, az biztos az alábbi információt tartja majd a legérdekesebbnek: "A klip érdekessége és ritkasága, hogy nem digitális adathordozóra, hanem 35 mm-es filmre készült és már a munkálatok közben is látszott, hogy a profi felvétel és a különös atmoszférájú forgatási helyszín (egy használaton kívüli katonai repülőtér), na és a stáb kiemelkedő munkájának eredményeképpen a magyar videoklipgyártás egyik legerősebb anyaga készült el." Kaptunk egy sajtóközlemény-szerűséget emailben, ez abban van.

2. A klip története szerint a Neo elmegy koncertezni. A szervezés azonban nem sikerült túl jól, hiszen a helyszínen nemhogy áram nincs, szemlátomást a közönségnek sem szólt senki, hogy el kéne jönni. A terep tökéletesen kihalt. Az együttes tagjai - talán hogy szó ne érhesse a ház elejét, és ne adják oda nekik a gázsit - azért lenyomják a koncertet, de csak rövidített formában, egyetlen számmal. Közben csodálatos módon megjelenik a "sarki fény", aminek a Neo ugyanannyira örül, mintha a rajongóik jöttek volna el a koncertre.

3. A szám címe Spellbound. Paula Abdul második, egyben legutolsó, egyben 1991-es albumának címe Spellbound. A Neo klippel egy napon került nyilvánosságra Paula Abdul új, visszatérő videója. Véletlen?

4. A Neo "line-up"-ja távolról sem volt változatlan az évek során. A klipet elnézve megkönnyebbülten állapíthatjuk meg, hogy a legutóbbi jelentkezésük óta azonban nem volt tagcsere, és ezáltal a Neo továbbra is marad a Világ Egyik Legjobb Zenekara*.

5. Akinek tetszik a Spellbound, annak nem felétlenül kell a youtube-ról bámulnia a klipet élete végéig, mert vasárnaptól már az MTV is "sugározni" fogja a klipet. Egyészen pontosan délután 3-tól kezdve, adja hírül a fent már idézett közlemény. Reméljük, ez nem azt jelenti, hogy csak egyszer fogják leadni, de ha mégis, akkor sincs ok az elkeseredésre, hiszen CD formátumban meg is lehet majd vásárolni ezt a számot, ráadásul úgy, hogy a lemezen ott lesz mellette még pár remix (pl. Karányitól és némileg meglepő módon magától Kőváry Pétertől és Milkovics Mátyástól is), valamint a videó, hátha vannak olyan rajongók, akiknek sem a youtube, sem az MTV, ööö, fogalmazzunk így, "nem jön be".**

*Mint közismert, azok a Világ Legjobb Zenekarai, amelyek koedukáltak, azaz rendelkeznek mind férfi, mint női tagokkal. Az, hogy a Neo emellé jó zenét is nyom, kétségkívül másodlagos tényező.

** POPP!

Read more...

Így készült: Amber Smith 'Introspective' lemezborító

Február 18-án jelent meg az Amber Smith zenekar 'Introspective' című nagylemeze a litván M.P.3. Records gondozásában.

Itt most első kézből elolvashatod, hogyan készült az albumhoz tartozó lemezborító. 

Read more...

Breki Pepper

>> 2008. február 21.

A múlt szombati 2ManyBloggers partin Kermit, azaz Breki elfogadta a PEP! felkérését és színpadra vitte álmaink netovábbját: A Magazint. Megörökítettük a pillanatot, hogy aki lemaradt, az is láthassa. Köszönjük Breki, még találkozunk!

Read more...

NL - holland-magyar design fesztivál

>> 2008. február 20.

Pénteken kezdődik a Gödör Klubban a 3 napos holland-magyar design fesztivál, amelynek mottója "Nincs Lehetetlen".

Három napon keresztül válogathatsz annak a 20 holland és 60 magyar tervezőnek a legújabb designtermékeiből, kollekcióiból, akik a WAMP piacon megszokott mezőny kiegészítésére látogatnak el az Erzsébet térre. A kínálat széles: patkány alakú nyaklánc, biciklifotel, színes kerámiák, gombékszerek... ráadásul a PEP!-nek is lesz standja, ahol beszerezheted a régebbi lapszámokat is, és végre teljes lehet a kollekciód.
Részletek >

A milánói Salone del Mobile a nemzetközi designvilág egyik legrangosabb eseménye. Az itt bemutatkozó holland tervezők munkáiból válogatott kiállítás a via milano - new dutch design, amely a fesztivállal nyílik és 3 hétig látható a Gödörben. Itt neves designerek díjnyertes és szokatlan tárgyai láthatók, amelyek mindegyikének története van: szerelemsátor, kutya alakú hangfal, fül alakú székek, narancs színű jacuzzi...
A holland grafika aranykora című plakátkiállítás szintén 3 hétig látogatható, a fesztivál ideje alatt pedig a KREA divat és fotó kiállítása is bemutatkozik. Ezen kívül több világhírű holland designer személyesen is idelátogat a fesztiválra: Gijs Bakker, Ineke Hans és Richard Hutten pénteken 16 órakor tartanak előadást nemcsak a szakmai közönségnek.
Részletek >

...WAMP Party és divatbemutatók
A péntek esti INGYENES nyitóbulin fellép a Hangmás, DJ Fine Cut Bodies és DJ Killbert (Lollipop). Hétvégén pedig divatbemutatók lesznek: szombaton 19 órától a MEXX tavaszi kollekciója lesz látható, vasárnap 20 órakor, a fesztivál záróeseményeként pedig egyedülálló módon hat nemzetközileg is elismert magyar divattervező együttesen mutatja be kollekcióit: a USE, a Je Suis Belle, a Nanushka, Konsánszky Dóra, az Aan Tuan és az Artista.

Erzsébet tér, Gödör Klub
2008. február 22-24. péntek-szombat-vasárnap 10.00-20.00
Belépő: 1.200 HUF

Read more...

London öltöztet

>> 2008. február 19.

Öreg visszatérők, zöldfülű zsenik, magukat évek óta konzekvensen meghaladó új tekintélyesek árasztották el újra a London Fashion Week kifutóit, amelyeken ezen a héten maguk köré vonzzák a divat vándorait.

Az idei szezon két nagy visszatérője a 9 éve Párizsba igazolt Vivienne Westwood és a hamvaiból feltámadó Ossie Clark. Ossie volt a lázadó késő hatvanas- és kora hetvenes évek egyik legmeghatározóbb londoni designere, az olyan régi vagányok és dögös szexikonok öltöztetője, amilyen Mick Jagger, Twiggy vagy éppen Marianne Faithful. Cége 1983-ban csődbe ment Ossie életének pedig 1996-ban egyik korábbi szeretője vetett véget, ám a Kings Road legendás királyának nevét Mark Worth és Avsh Alom Gur tervező újra visszahozta a divatfüggők szerető emlékezetébe.
A hétfői nap nagy dobása a másodszori New Generation ösztöndíjas Louise Goldin bemutatója volt, akinek vastag, nemezszerű gyapjú ruhái kérlelhetetlen rétegeket pakoltak a csontsovány modellek elfogyó testére. A tervező bravúrosan töltötte ki az elfogyott, kiürült és így alaktalanná lett test és a ruha közötti hiátust azzal, hogy új vonalakat, áthelyezett és mértanilag manipulált domborulati határokat teremtett, megőrizve a női ruha sematikus körvonalait. A túlnyomórészt kötött anyagokból álló kollekció harmonizálta a Nasca-vonalak és a klasszikus norvég minta kulturális és mediális kettősségeit.
A továbbra is szemérmetlenül fiatal skót zseni Christopher Kane (képen) immár negyedszer szerepelt a LFW kifutóján, ugyancsak a második őszi/téli kollekciójával. A tervező, aki az elmúlt évben a Gosssip frontcsaj Beth Ditto öltöztetője volt, és a TopShoppal is kollaborált, méltónak bizonyult mindarra a felhajtásra, ami a produkcióját övezte. Az előző szezonokban folyamatosan túllépett önmagán, így nem volt meglepő, hogy a gyermek Mozart fellépésére várók izgalmával morajlott a nézőtér.
Tovább Zanin Éva cikkére a hg.hu-n ›

Read more...

Csődör gulyás

Egyszerűen nem értem, hogy a magyar zenei sajtó miért nem foglalkozik az Ágaskodó Telivérek zenekarral.


A Kemecsi Miki és Szabó Tamás (azt hiszem a fenti sztájl sokat elárul) által alapított formáció mostanában Hiroe Takei énekes(?)nővel kiegészülve döbbenti meg sorra a londoni közönséget meglehősen egyedi, gitár alapú elektro csörömpölésével, amit ők "Psycho Gulash"-nak hívnak. Állítólag éppen új albumukon dolgoznak. Juj.

Ez itt egy videóklipp, a Gay Hussar:



Ez meg egy koncertfelvétel (Blood Club), csak a fíling miatt:



Budapesti koncertet!

Read more...

A Moog meg a Tonyo meg a nagy Ámerika _Nr.3

>> 2008. február 18.

Helló!
a legutóbbi bulizás után a másnaposság már egyrészről természetesnek érződött, másrészről kezdett elviselhetetlenné válni. Ilyen felpuffadt szervekkel én legszívesebben talán egy izlandi wellness szállóban lettem volna.

Szerencsére kiderült, hogy a Warner Bros-os akusztikus koncert másnap lesz, szóval lehet végre egy pihenős napunk. Sikerült valahonnan ingyen jegyeket szerezni a Universal Studios vidámparkjába. Egészen pontosan nem tudom mi erre a jó szó, de remélem a vidámpark nem túl degradáló, vagy régies kifejezés egy ilyen helyre. Bementünk. Gyorsan ettünk valami zsíros kaját, ami kicsit rendbe tett minket belülről. Sütkéreztünk a napon, mint a gyíkok, majd elindultunk az első hülye helyhez amit láttunk. House of Horror. Jópofa ijesztgető, beöltözött szörnyek, klasszikus filmhelyszínek, babák, némi filmtörténelemmel megspékelve. Ezután kipróbáltuk még a Múmiás szellemvasutat, valami pirotechnikás showt és természetesen a Terminátor 2-re épülő 3d mozit, ami egy-két színházi (Svarcit, meg Sarah Connort játszó színészek rohangáltak körülöttünk) fordulattal is meg volt spékelve. Ez aztán végleg mindenkiből hülyét csinált. Az ajándékboltban csurgó nyállal próbáltuk ki a műanyag terminátoros lézerpuskákat, és fel a Svarci által legendássá vált bőrdzseki utánzatokat.

Art hazavitt minket, mint a jóllakott napköziseket a délutáni játék után és mindenki ledőlt aludni. Este elmentünk vacsorázni egy mexikói vendéglőbe , ahol a zeneműkiadónk egyik alkalmazottjával kellett csevegni. Mindez annak ellenére sem volt túl jó élmény, hogy a Bug Music számlájára ettünk. Végig kellett hallgatni az izlandi kiruccanásáról szóló sztorit, ahol megevett egy rénszarvas fejet és hogyan mosták a hátát egy vulkáni tóban. Nagyon aranyos nő volt, de kurva fárasztó. Ami viszont meglepő volt vele kapcsolatban, hogy tök jó és friss zenéket szeretett a kora ellenére. Mármint itt nem kívánom megbántani a 40-es generációt, de ez nem túl jellemző rájuk, Magyarországon pedig szinte egyáltalán nem. Megettük a kaját, ami engem leginkább a menzás koszt, meg valami szuper sznob vendéglő ételkínálatának furcsa keverékére emlékeztetett. Valahogy a Taco Bell-es mexikói is finomabb szerintem. Talán azért, mert az jobban rá van szabva egy átlag amerikai/európai ízlésvilágára. Mindenesetre szórakoztató volt ott lenni. Játszott egy pár szépen beöltözött dagadt mariachi, meg a pincérek is csinálták a műsort. Állandóan viccelődtek, mindezt természetesen turistáknak kiérlelt mexikói akcentussal. Alapvetően jó volt ez az élmény, de remélem többet nem kell ilyeneket ennem.

Tonyo és a The Moog összes kalandját itt találod ›

Read more...

Napi videó: Nude



(Scotch Mist Version)
Zene: Radiohea
d

Kapcsolódó link (inspiráció) ›

Read more...

Jön az R.E.M. az idei Szigetre

>> 2008. február 15.

Most kaptuk a hírt, miszerint augusztus 16-án a Sziget Nagyszínpadának headlinereként lép fel Michael Stipe, Peter Buck és Mike Mills, azaz az R.E.M.

Az R.E.M. az Accelerate című új albumukkal járja be Európa nagy fesztiváljait július–augusztusban. Az új lemez április 1-én jelenik meg, ami állítólag hosszú évek óta legenergikusabb, "legpörgősebb" nagylemeze lesz a csapatnak.
Az R.E.M. mellett a német Die Ärzte és az Iron Maiden is itt lesz az idei Szigeten.

Read more...

POPPER! - Három csapás egy héten

Záporoztak a csapások a popvilágra ezen a héten is, jaj. Ezek közül most kiemeljük azt a hármat, ami hirtelen éppen eszünkbe jut. De biztos volt még több is.

1. Timbaland bejelentette, hogy következő nagylemezét kizárólag mobiltelefonon keresztül történő hallgatásra szánja, ezért azt nem is egy lemezkiadó fogja megjelentetni, hanem egy mobilszolgáltató. Ez lesz a világ első csak csengőhangokból álló "albuma". A hír abból a szempontból meglepő, hogy hogyan lehetséges, hogy Timbalandnak még mindig ennyire nagy szüksége van a pénzre, de olyan szempontból viszont várható volt, hogy "a producer" eddigi számai is legfeljebb a csengőhang-színvonalat ütötték meg, és itt kifejezetten szóló munkásságára gondolunk, elsősorban a "The Way I Are"-ra, amit nem csak lustaságból nem linkelünk, hanem azért sem, mert nem szeretnénk, hogy bárki is meghallgassa. Hallhatja majd úgyis, ha felhívják a mellette ülő suhancot a négyeshatoson.

2. Bizonyos szempontból Timbaland előtt a fejésben az úttörő Moby volt, akinek 1999-es "Play" című albuma volt az első, amelyet teljes egészében elárusítottak reklámzenének. Nincs a lemezen olyan szám, ami ne vált volna valamilyen termék himnuszává. (A "Why Does My Heart Feel So Bad"-del nyilván egy szívgyógyszert reklámoztak.) Moby csillaga az "18" és főként a "Hotel" óta egyre inkább leáldozóban van, és minden jel arra mutat, hogy a tendencia a következő lemezzel, a "Last Night"-tal is folytatódni fog, bár az próbál überpopuláris hangot megütni. Erről az első sláger klipje tegnap került fel a "világhálóra", ezt betesszük akkor most ide, bár inkább tessék előtte elolvasni az alatta levő bekezdést is, és csak annak ismeretében kattintani.



A szám címe "Disco Lies", és ugyan volt előtte egy "Alice", de azt nyilván ők se gondolták komolyan. Bár hátha mégis, ki tudja...? Mindenesetre ez a friss klip nyilván botrányos szeretne lenni, hogy felhívja a figyelmet Egy Igaz Ügyre, aminek érdekében ezek szerint már tényleg minden eszköz bevethető, az önismétléstől a humortalanságig. Sajnos a trükk valószínűleg nem fog bejönni Mobynak, mert nem lesz hír a Disco Lies "botrányos" jeleneteiből, illetve azok cenzúrázásából, hiszen rég nincs már olyan tévécsatorna, akinek eszébe jutna még műsorára tűzni egy Moby klipet (főleg nem ezt). Mindenesetre mi kicsit unatkoztunk a videó nézése alatt, kicsit próbáltunk inkább a zenére koncentrálni, kicsit rosszul lettünk és végigszámoltuk, hogy az utóbbi mondjuk egy hétben hányszor jutott el hozzánk az az igazán radikális nézet, hogy kegyetlenség csirkéket megölni csak azért, hogy megehessük őket. Ha most azt mondjuk, hogy szerintünk nagyobb kegyetlenség lenne élve megenni szegényeket, akkor már viccesebb ez a bekezdés, mint a videoklip.

3. A harmadik csapásra mindenki fel volt már készülve, ugyanis régóta lehetett tudni, hogy Madonna filmet rendez. A héten meg is volt a "Filth and Wisdom" (részlet itt) premierje Berlinben, de meglepetésre az élmény mégsem sokkolta annyira a résztvevőket, mint gondolták volna, sőt, úgy néz ki, hogy azokhoz a filmekhez képest, amelyekben Madonna színésznőként működik közre, a "Filth and Wisdom" kifejezetten jó. Így aztán ez az esemény leginkább csak Guy Richie számára lehetett nagy csapás: az utóbbi 10 év termését tekintve kedves feleségének ezennel sikerült őt még a nézhető filmek rendezésének terén is lepipálnia. Nem lennénk most Guy Richie férfiönérzetének helyében.

POPP!

Read more...

POPPER! - A tíz legszebb szerelmes pophimnusz

>> 2008. február 14.

"And I-I-I will aaaalways looooove yoouuu..." - na pontosan a nem ilyenekre gondoltunk. Létezik 10 db bevállalható, átélhető, őszinte és nyálmentes szerelmi vallomás a poptörténelemben? Ahol nincs melankólia, nincsenek kérdések, nincs szorongás, csak harmónia és beteljülés van? Létezik. Ezek azok.

10. Nicole Kidman & Ewan McGregor - Come What May
A Moulin Rouge központi áriája. Oké, ez a szám (mint minden, ami Baz Luhrmann nevéhez köthető) tényleg giccses, de ez direkt és bevallottan az. És ha tettetés és öncsalás nélkül a giccset éppen a giccsességéért szeretjük, akkor az megbocsátható, ugye? "Storm clouds may gather and stars may collide, but I love you until the end of time."

9. Demon vs Heartbreaker - You Are My High
Maga a szám egy átlagos house-menet az ezredforduló környékéről, de a videóklip miatt felejthetetlen maradt. Egyetlen gyönyörű, két és fél perces csók, annyira közelről, hogy azt is nehéz eldönteni egy ideig, hogy melyik a fiú és melyik a lány. Vigyázat, a youtube csak felnőtteknek engedi a megtekintését. "You, you are my high."

8. Goldfrapp - Number 1
A kutyás videóból ugyan nem sok minden derül ki abból a kellemes érzésből, ami az egész számot egyébként áthatja: jó hogy megvagy, mert te vagy nekem a No1. "You're my favourite moment, you're my Saturday."

7. Tracey Thorn - It's All True
Ez a szám is azt mondja, hogy a szerelemről, boldogságról egyszerűen nem lehet úgy beszélni, hogy ne legyen gázos - és valóban, Tracey thorn egész munkásságát, az Everything but the Girlön belül és kívül is áthatja a melankólia. Amit most ennek az egy számnak a kedvéért megpróbált mégis félretenni. Zseniálisan sikerült - talán egyszer majd megpróbálhatja még egyszer. "Just this once let me tell you: you're the sweetest thing." (magyar szöveg itt)

6. Moloko - Familiar Feeling
Róisín Murphy-nek már sokkal ismerősebb ez az érzés, és még a Molokón belül énekelt róla egy varázslatos dalt. Többet is, de szerintünk ez a legjobb. "I never doubted it: what's for you will not pass you by." (magyar szöveg itt)

5. Rui da Silva feat. Cassandra - Touch Me
A popba hajló elektronikus tánczene csúcsa ez a szám, ami az angol slágerlistának az élére is fel tudott kapaszkodni a 2001. januári uborkaszezonban. Szerelem, extázis. "You touch my mind in special places, my heart races with you." (magyar szöveg itt)

4. Air - All I Need
A szám szövege helyenként kissé nehezen értelmezhető, de a zene mindent elsöprő orgazmikussága és a szívmelengetően egyszerű szerelmespáros klip nem hagy kétséget affelől, hogy ez a modern könnyűzene egyik legszebb szerelmi himnusza. "There I'll celebrate."

3. Depeche Mode - Enjoy the Silence
A szám, amit nyilván senkinek sem kell bemutatni. A beteljesülés elnyűhetetlen klasszikusa, megérdemelten. "All I ever wanted, all I ever needed is here in my arms." (magyar szöveg itt)

2. Lamb - Gabriel
A nő, aki földre szállt angyalnak látja szerelmét. A popkultúrában az angyalok általában nők szoktak lenni, de a Lamb meg tudja látni a transzcendenset a férfiakban is. És ezt megdöbbentő erővel el is tudják énekelni/játszani, a síráshoz közeli, vagy akár azon is túli magasságokba emelve a hallgatót. A boldogság nem ilyen, a boldogság ez. "I can fly, but I want his wings." (magyar szöveg itt)

1. Björk - Jóga
Björk sokakat sokféleképpen felzaklató munkásságában hemzsegnek a zseniális és gyakran extatikus szerelmes dalok a Venus as a Boy-tól a Hyperballadon és a Hidden Place-en keresztül a Dull Flame of Desire-ig. A Jóga a két ember között elképzelhető legteljesebb harmóniáról szól. Egy olyan kapcsolatról, aminek hatására az addig csak egy kusza rejtvénynek tűnő világban hirtelen minden a helyére kerül és értelmet kap. A titkok és félreértések nélküli lelki közösségről. Ennél tovább, ennél beljebb nincs. Ezért ez itt most az első. Még akkor is, ha 1. Michel Gondry a klipkészítés során sajnos átlagon alul teljesített, 2. az igazi Jóga állítólag nem Björk szeretője, hanem gyerekkori barátja és 3. a szám Howie B. mixe nagyságrendekkel átütőbb, mint az albumon és a klipben szereplő zajos Mark Bell-változat. "Landscapes puzzle me - and then the riddle gets solved."




POPP!

Read more...

Flamand abszurd

Február 15-én, vagyis most pénteken a LOW holland-flamand kulturális fesztivál nyitóeseménye az egyik nagy kedvencem, Wim Delvoye installációinak bemutatója lesz az ERNST múzeumban.

Delvoye művészete nyilvánvaló rokonságot mutat a korábbi belga művészekével, így Ensor trágár, obszcén humorával, Magritte szikár abszurdizmusával, valamint Broodthaers érdeklődésével a művészet kimondatlan szabályai iránt. Ez a művészet – a belga szürrealista hagyomány nyomdokain haladva – a paradoxon dicsérete: két különböző elem vagy gondolat összekapcsolása egyetlen alkotáson belül. A delfti porcelán stílusában kifestett gázpalackok, a tíkfából faragott, barokk mintákkal díszített betonkeverő, a szexjeleneteket ábrázoló színes vitrázsok vagy a gótikus katedrálisokat utánzó munkagépek mind a maguk sajátos módján utalnak a művészet történetére.


Változatos alkotói módszere az egyszerű rajztól a valódi tetoválásig, a kitömött állatoktól a bronzöntvényig, az installációtól az élő malacokig, az ajakrúzs-nyomatoktól a röntgenfotókig terjed. Alkotásai gyakran súlyosak, a játékos ötletek és az ironikus felhang mégis vibrálóvá, könnyeddé teszi őket. A részletesen kidolgozott Harley-Davidson- és Walt Disney-motívumokkal tetovált disznók mellett a legismertebb műve minden bizonnyal a Cloaca (2000–2007), melynek eddig nyolc változatát készítette el. A nagyméretű installáció az ember emésztési rendszerét bemutató bonyolult gépezet, amelynek van szája, gyomra, patkóbele, hasnyálmirigye, vannak hozzá különböző enzimeket tartalmazó palackok, valamint egy futószalag, amely rendszeres etetés mellett naponta előállítja a „végterméket”, vagyis az ürüléket.
Megnyitó: Február 15., 18.00h

A kiállítás február 16-tól, március 23-ig megtekinthető. Kötelező!

Read more...

Napi videó: Yeah Yeah

>> 2008. február 13.


Zene: Bodyrox feat. Luciana
Rendezte: Michael Baldwin



A fenti videó a szalonképes változat. Az alábbi linkekre csak 18 éven felüliek kattintsanak!

Felnőtt verzió (YouTube) ›
Felnőtt verzió (Quicktime) ›

Read more...

A Moog meg a Tonyo meg a nagy Ámerika _Nr.2

Hello!
Nem tudom hol hagytam abba utoljára, de valahol az első koncert után lehetett. Most írhatnék egy kisregényt, de inkább légnyegretörő leszek, szóval csak a fontosabb részeket próbálom leírni.

A koncertet követő napon enyhe másnapossággal csoszogtunk a házban és gyakorlatilag semmit sem csináltunk. Este úgy volt, hogy elmegyünk egy ingyenes Vampire Weekend koncertre az Amoeba nevű lemezboltba, de Art (a kiadó főnőke, akinél laktunk, és aki épp telefonál a képen) mondta, hogy inkább pihenjünk mert este „buli” lesz. Mindezt megspékelte egy ördögi mosollyal, ami inkább vicces volt, mint titokzatos, de azért reménykedtünk hogy nem valami hülyeséggel készül. Nem sokára kiderült, hogy hülyeséggel készült, de szerencsére a szórakoztatóbb fajtából. Kimentünk a ház elé és egy limuzin állt a kocsibehajtón. Természetesen várta a meglepődött arcokat, amit természetesen törvényszerűen produkáltunk is, de némi visszafogottsággal a helyzet abszurditásából és enyhe kínosságából kifolyólag. Beültünk. Tele volt ingyen piával amit ebből adódóan már az indulás előtt elkezdtünk lelkesen fogyasztani.

Mire Hollywoodba értünk már mindenki borvirágos arccal vihogott és enyhe koordinációs zavarokkal gesztikulált. Bár ez az egész az otthon is virágzó, „béreljünk limuzint egy napra, menjünk végig az Andrássyn és a piros lámpánál ordibáljunk a járókelőknek hülyeségeket” amerikai verziója, mégis egész jól sült el. Ha másért nem maga az a tény, hogy Hollywoodban megyünk egy limuzinnal, akkor egész menőnek tűnt. Nem sokára megérkeztünk a Rainbow nevezetű, állítólag legendás szórakozóhelyre. Én mondjuk inkább kocsmának nevezném, ahol kiégett rocksztárok és a rájuk hajtó csajok gyülekeznek. Ez már az elején szimpatikussá tette a környeztet, amire az a tény is rásegített, hogy itt mindig lehet látni híres embert. Egy éve például Ron Jeremyt láttuk, azelőtt pedig a Cypress Hill egyik tagját. Most sem kellett sokáig várni, mire felbukkant egy kevésbé szimpatikus híresség, aki nem más, mint a nagy múltú Crazy Town zenekar énekese. Miután kiröhögtük a frizuráját, megittuk a sörünket és éppen indultunk volna, összefutottunk egy magyar származású lánnyal, akit Dorottyának hívnak, Debrecenben született és 3 éves korában került az USA-ba. Egy kicsit beszélgettünk vele, majd a kínossá váló bájolgást elkerülendő átmentünk a szomszédos klubba, a Metal Skool koncertjére. Ez is az esti jótékony gesztus része volt a limuzin mellé. Vegyes érzelmeket keltett bennünk, Ádi és Miguel le is léptek a második szám után.

Amúgy nekem tetszett ez az olcsó vicc. Táncikálás a 80-as évekből ismert cicanacikban, számok között hülye, kúrással kapcsolatos poénok és emellé teljesen élethűen előadott Mötley Crue és Guns n’ Roses számok. A koncert vége felé megjelent a színpadon az egykori Alice in Chains gitáros, Jerry Cantrell is, akit én nem ismertem fel, de Csabika felvilágosított, hogy a Rainbowban két méterre tőlünk ivott még egy órája. Vége lett a koncertnek, nagy nehezen összeszedtünk mindenkit, beültünk a limuzinba és elindultunk hazafelé. Sikeresen kiöntöttünk egy csomó piát a bőrülésekre és egyre inkább artikulálatlanná vált minden mondat, amibe belekezdtünk. Megérkeztünk a házhoz, a sofőr szokás szerint kipattant a kocsiból és erőltetett peckességgel nyitott nekünk ajtót. Mindenki kiszállt és amíg a főnök kifizette a számlát, mi őszi döglegyekként kóvályogtunk Burbank utcáin egy darabig, majd bementünk a házba. Én elmentem aludni, de néhány lelkesebb tag kilopott egy pezsgőt a sufniból és egy-két órát még bulizott. folyt.köv.
üdv,

Tonyo

A The Moog és Tonyo amerikai kalandjainak első részét itt olvashatod ›

Read more...

POPPER! - Húsvétig legyünk Frodók és Brad Pittek!

Az évnek ebben a szakában mindig egy kicsit aktuálisabb a Gyűrűk ura és a Harcosok klubja mint egyébként. Vigyázat, filozofikus-transzcendes poszt, hobbitokkal, Tyler Durdennel, bibliaidézettel!

Éppen egy hete kezdődött a keresztény időszámítás szerint a nagyböjt, ami a kevésbé templombajáró beállítódottságúaknak is az önmegtartóztatás időszaka tud lenni mindenféle tisztítókúrákkal, húsnemevéssel és koratavaszi újéletkezdéssel (mivel az újévi fogadalmakat úgyse sikerült betartani).

Mindehhez az alaphangulatot azzal a bibliai történettel szokás megadni, amelyik azt meséli el, hogy Jézus negyven napig böjtöl a pusztában, majd amikor ez letelik, "megkísérti" őt a Sátán. Ebben az ördög háromszor próbálkozik egy kis izgalmat csempészni az önmagát sanyargató remete életébe, és olyanokra bíztatja, hogy változtassa kenyérré a köveket, vagy ugorjon le a templomtoronyból és ne legyen semmi baja, mert ha egyszer valaki mindenható, akkor az ilyesmi igazán nem okozhat gondot. Persze Jézus nem áll kötélnek, hanem a végén mond egy jól idézhetőt: "Távozz tőlem, Sátán!".

A sztorival kapcsolatban felmerülhet az a kérdés, hogy ugyan miért lett volna olyan nagy baj, ha Jézus mondjuk tényleg kenyérré változtatja a köveket. A Biblia szerint máskor elég gyakran csinált ilyeneket, a kánai menyegzőn például azzal örvendeztette meg a násznépet, hogy a vizet borrá változtatta. Hát akkor most mi rossz lett volna egy kis csodálatos kenyérgyártásban?

A választ sok helyen megtalálhatjuk, többek között a Gyűrűk urában és a Harcosok klubjában is.

Tolkien, mint tudjuk, vastagon keresztény volt, így nem különösebben meglepő, hogy fő művének vezérmotívuma inkább a Bibliára hajaz, mint a népszerű regényekben bevett formulákra. A popkultúra őssztorijai általában arról szólnak a Pókembertől a Harry Potterig, hogy van egy különleges képességekkel (=hatalommal) megáldott hős, aki megtanulja egy nemes cél érdekében jól használni azt, ami a kezébe adatott.

Frodó az egyetlen olyan hős, akinek a története ezzel éppen ellentétes. Neki is a kezébe adatik rögtön a sztori elején a minden hatalmat megtestesítő gyűrű, feladata azonban az, hogy ne használja, ne vegye fel, ne próbáljon vele semmit sem csinálni, senkit se megmenteni, hanem maradjon meg kicsinek. Tolkien azt sem rejti véka alá, hogy ez a feladat sokkal nehezebb, mint amit a szokásos hősöknek kell teljesíteni: Frodó is elbukik ugyanis és az utolsó pillanatban mégiscsak képtelennek bizonyul megválni a gyűrűtől. A rossz szándénkú Gollam közbelépésével hárul el végülis (egy véletlen folytán) a katasztrófa, de Frodó sorsa ennek ellenére megpecsételődik.

Az önmegtagadás abszurd tökélyéhez pedig nem más, mint Tyler Durden ad iránymutatást a Harcosok klubjában. A filmben Brad Pitt által megformált figura a szabadság felé próbálja terelgetni azokat, akik hallgatnak rá, mondván, hogy mindenféle függés megalázó. Megalázó, hogy az embernek idióta főnöke van, hogy a munkája szabja meg az életének minden részletét, de a végső koklúzió az, hogy mindezek közül a legmegalázóbb az, hogy saját vágyaink, fogyasztaniakarásunk, szeretetéhségünk, kényelemféltésünk, halálfélelmünk rabjai vagyunk. Saját magunkból kell kibújnunk, ha szabadok akarunk lenni.

Chuck Palahniuk nyilván nem bibliai idézetekkel a fejében írta meg a Harcosok klubját, ám a fő motívum, ha feketén humoros formában is, de mégiscsak ugyanennek, az önmegtagadásnak a szimbóluma. Mert mi nagyobb önmegtagadás van annál, hogy az ember péppé vereti magát, anélkül, hogy ebből bárkinek bármi haszna lenne, bárkinek bármi élvezetet okozna? Keményen ott van ez a mondanivaló a Harcosok klubjában is: nem az szabad, aki bármit megtehet, hanem az, aki bármit megtehet, de mégsem teszi. Nem csak azt nem, ami rossz lenne, hanem azt sem, ami jó. Persze a sztori szerint életvitelszerűen erre ráállni őrültség: a csontskizó narrátor a regény utolsó oldalain elmegyógyintézetben végzi. Dehát kellett valami friss és frappáns csavar a végére, és a keresztrefeszítős-feltámadós poént Palahniuk előtt már egy másik könyv ellőtte.

POPP!

Read more...

Ektiv és 2ManyBloggas azaz partiajánlók a hétvégére

>> 2008. február 12.

Az Ektiv blogja tavaly novemberben indult, és elmondásuk szerint a legfrissebb elektronikus zenei irányzatokat, illetve a hozzájuk kötődő partikulturális, művészeti és divattrendeket igyekszik bemutatni szubjektív módon.

Elektró-indietronica-rave: az Ektiv ebben a zenei háromszögben mozog, így ezen az estén is ez a felhozatal várható. A kollektivás Tmx és a Wife Beater Records-tól Rudolf egy spéci French electro back-to-backkel készülnek, a szintén kollektivás Popbitch pedig előveszi kamaszkora kedvenc brit rave-zenéit. A blend! ugyanakkor a jelen londoni hangjait elegyíti majd egy szettben: bassline house-t, fidget house-t és dubstepet, saját trekkekel, némi aciddel és vicces eurodance-szel megbolondítva. A budapesti indie színtér doyenjei, a Tesco Disco duó ez alkalommal a Happy Mondays-től a Hadoukenig lövi be a skálát, az egykori és mai dance-es indie-től a nu rave-ig.
Ránézésre a buli fő attrakciója is elmenne nu rave-nek, de a Partyshank saját stílust teremtett: toystep. A két londoni suhanc ezt persze poénnak szánja, az viszont már nagyon komoly, amit művelnek: zenéjük videójáték-hangminták, megbuherált gyerekjáték-prüntyögések, felgyorsított és összeszabdalt elektró, jungle és grime ritmusok hektikás, de roppant szórakoztató turmixa. Napjaink egyik legfelkapottabb Mypace-zenekara ráadásul élőben egészen elképesztően őrült iramot diktál. Budapest, lépést tarts!
Rave / Elektró Dühöngő:
PARTYSHANK live
(UK)
blend! (Subgrade Records, Under140 - HU/AT)
Tmx (Kollektiva) vs. Rudolf (Wife Beater Records)
Popbitch (Kollektiva) - '91-'93 oldskool rave set
Indie / Nu Rave Játszótér:
Kecske & Pipó
(Tesco Disco)
Acid vizuál: ISO (Oliver Arthur + Subidubi)
Péntek, 2008. február 15. 21h-05h
Merlin
(1052 Budapest, Gerlóczy u. 4.)
Belépő: 1000 HUF
Lányoknak 22h-ig ingyenes!

Szombaton pedig mindenkinek ott a helye a Trafóban 2ManyBloggas bulin, ahol Budapest legjobb blogjai: Mindennapi, Mashkulture, BPfashion, Betonpanda, Kultplay, Ourstyle, Ektiv, Gumipop, BpStyle, Kunk, a USE unused és természetesen a PEP! is megmutatja magát.

A Kunk szervezésében zajló rendezvény fénypontja a Circle of Lust lesz, ahol a blogok készítői vagy valaki más egyfajta performansz keretében felmutatja a vágy szimbolikus tárgyát. A mi esetünkben ez mi más lehetne mint a PEP! magazin, de nem intézzük el ilyen egyszerűen…
Szombat, 2007. február 16.
Trafó (IX: Budapest, Liliom u. 41.)
Belépő: 800 HUF

Read more...

Beszámoló a pozsonyi e.b. fesztiválról

>> 2008. február 11.

Tavaly ősszel a PEP! és az electronic beats közös játékán VIP jegyeket sorsoltunk ki az először elmaradt, aztán most hétvégén mégis megrendezett pozsonyi és prágai fesztiválra. Alább az egyik nyertes, Zoe beszámolója...

e.b. = electronic beats

Ugyan még nem igazán vagyok eszméletemnél, és nem tudatosan cselekszem, de elmesélem nektek, hogy milyen volt a pozsonyi electronic beats fesztivál magyar szemmel.

A kalandos megérkezésünk után (üres busz, végállomás a prérin, rajtunk röhögő diszkós arcok,visszabuszozás) büszkén vettük át a PEP! magazintól nyert VIP jegyeinket.
Akkor még szinte teljesen üres volt a terep, csak néhány lézengő hájper gyermek és pár szigorú biztonsági őr volt jelen. Pedig már csak néhány perc volt hátra a Neo-ig, amit mi legjobban vártunk - természetesen nem csak azért, mert buzog bennünk a hazánk iránti szeretet.

Lassan kezdett megérkezni a nép, akiket mi az elkülönített VIP részről néztünk (hadd menőzzek már! :P ). Mi napokkal előtte készültünk, hogy erre az alkalomra aztán tényleg elővesszük az extrém személyiségünket, mert azt ott kell. Hát sikerült is. Főleg ezekhez az emberekhez képest, akik ott voltak. Na nem akarom őket lehúzni, de az tény, hogy a közönség inkább hasonlított a helyi diszkó rendszeres látogatóira, mint egy ilyen fesztivál résztvevőire. Kiábrándítóan úgy tűnt, hogy fogalmuk sincs arról, mi az az Electronic Beats, vagy egyáltalán maga az electro, az indietronica... Ahogy Ákos is mondta, látszott rajtuk, hogy csak azt a részt várták, mikor a monoton ducduc-ra egyen-kézmozdulattal megfűszerezve rázhatták az enyhén drogos fejüket. Tehát nem volt meglepő, hogy a Neo-val nem igazán tudtak mit kezdeni (tisztelet a kivételnek). Persze azért ők is nagy tapsot és sikítást kaptak (mely fordítottan arányos a rájuk szánt idővel...- 40 perc), de érezhető volt a levegőben a vibrálás, ami a az előbb említett „pörögjünkmáregyet” emberek aurájából áradt (haha).

A második fellépő a Modeselektor volt (ami nem egyenlő a mode selectorral, mint ahogy arra nemrég ráeszméltem...). Nekem nagyon tetszett. És a közönség is egyre jobban belejött a fej fölötti pacsizásba. Tudnak azért valamit ezek a srácok. Gerjesztették a tömeget mind a zenéjükkel, mind a fény effektekkel és vetítésekkel, és nem utolsó sorban a majomkoponyás lepedőlengetéssel. Jók voltak.

A harmadik, és egyben utolsó ilyen fellépő az Underworld volt. Nehéz megemésztenem, hogy az első albumjuk akkor jelent meg, mikor én 5 éves voltam. (De valahogy mégsem keltették azt a hatást, mintha például Kozsó állt volna ki a már kicsit őszülő tincsével a színpadra.... ) S--t, az ezüst ingben ugráló frontember társaságában öröm volt a nagyon kék, nagyon nu-rave, nagyon kölcsön napszemüveget viselnem. :D Az első fél-háromnegyed óra fantasztikus volt. Az a "mosolygok, de nem tudom min" érzés töltött el. Aztán kezdett picit unalmassá válni. Majd mikor elkezdődött a szívritmus zavarokat keltő drogos tam-tam, akkor úgy döntöttünk, hogy egy kicsit pihenünk. A kicsiből az lett, hogy nem láttuk a végét (holtpont, amin azért túlléptünk). Ezt sajnálom is, mert azért mégiscsak Underworld...
Eztuán egy -számomra- ismeretlen dj csinálta a zenét. A közönségnek már csak a vagy nagyon részeg, vagy nagyon kábult, vagy közlekedési eszközre váró része maradt. Mi is ezt tettük egy ideig (mármint buszra vártunk). Aztán valami meggondolatlan döntés eredményeként elindultunk a szlovák éjszakába... a busszal most(!) nem tévedtünk el, sikeresen megérkeztünk az állomásra. Az állomásra, ami akkor még zárva volt. Elképesztően "jó" érzés volt tudni, hogy még másfél óráig kint kell fagyoskodnunk a hajláktalanok és a részeg angolok között.
Megint bebizonyosodott, hogy nem szabad a férfiakra hallgatni. Ákos(ka) talált egy lukat az állomást körülvevő kapun. Ketten bemásztak, addig mi ketten kint vártunk. Néhány perc múlva visszatértek azzal, hogy nyitva van a váróterem, és meleg van bent. Bementünk mi is... de mikor beértünk a váróba, két szigorú külsejű biztonsági őr, vagy rendőr (nem tudom..) elkezdett felénk szlovákul kiabálni. Inkább gyorsan megfordultunk, és eltűntünk.
A vonaton egyszercsak arra ébredtünk, hogy a kalauz felkapcsolja a villanyt valahol a határ után. A jegyünket nézegetve közölte velünk, hogy rossz vonatra szálltunk, ez nem az az útvonal, ezért fizetnünk kell ezervalamennyi forintot fejenként. Majd előbújt belőle az emberi érzésekkel rendelkező, de korrupt MÁV-os, és megelégedett egy kétezressel. 220 km-en keresztül békén is hagyott minket (igen, 220 a 80 helyett...) A legszebb csak az volt, mikor Ákos lazán elejtette azt a mondatot, hogy "én amúgy tudtam,hogy ez nem az a vonat!"
Szóval egy eseménydús éjszaka van a hátunk mögött.

S hogy stílusosan egy idézettel zárjam ezt a beszámolót: " Hájpa hájpa. Hájpa hájpa jee hájpááá."
Zoe the Strange

Read more...

POPPER! - Szemüveget a klipnézőnek!

>> 2008. február 8.

Véletlen egybeesés vagy trend? Vajon ezentúl 3D-ben lesznek majd a videoklipek?



(Mondjuk az egészet ott kéne kezdeni, hogy érdekelnek-e még valakit egyáltalán a videoklipek, de most tegyük fel, hogy igen.)


(Illetve akit nem, az nyugodtan átugorhatja ezt a bejegyzést.)



Ez a fenti kis képkocka a legújabb Björk-videoklipből való. Az a címe, hogy Wanderlust, és az egyik még egész hallgatható szám a Voltáról, bár úgy istenigazából megszeretni nem sikerült az elmúlt szűk egy év alatt, de ez most mellékes. Az egész klip számítógép-animációval készült, és még hosszabb, mint maga a szám, pedig az is 5:51 hosszú. Persze van belőle normális verzió is, ami mehet majd a tévékbe, már ha találnak olyan csatornát, aki nem sajnálja a műsoridőt egy ilyen Björk-videóra, de az izgi verzió 3D-ben készült. Ezt állítólag speckó mozikban fogják vetíteni (kísérőfilmként, gondolom) és hamarosan DVD-formátumban is megjelenik, és hozzá is lesz csomagolva az az idióta szemüveg, amivel meg lehet pillantani a harmadik dimenziót.



Gyakorlatilag a Wanderlust-klippel egy napon készült el Missy Elliot legújabb videója is. Ching-A-Ling & Shake Your Pom Pom fantázianévre hallgat. És igen, ebből is van 3D-s verzió. És ami még meglepőbb, ez rajta van a youtube-on is. Mivel ide most beágyazzuk, bárki megnézheti, akinek van otthon megfelelő szemüvege. De jó neki. (Nekem nincs.)





POPP!

Read more...

This song is not for you lovers!

Nagyon meglepődtünk, hogy a The Sounds-t jelölték meg, mint legjobban áhított fellépő a következő PEP! bulin!

A Tony the Beat slágergyárosa olyanokat körözött le mint a New Young Pony Club, a These New Puritans, és Panic Dani kedvencét a Neon Plastix-ot… Feladtátok nekünk a leckét, de rajtunk ne múljon: megpróbáljuk még az idén elhozni a szuperötöst Budapestre.

Ami biztos, hogy a következő PEP! lapbemutató a Bakelitben lesz március 21.-én. A helyszín kicsit kintebb esik a Soroksári úton, de ezen az estén kb 20 percenként oda-vissza ingyenes buszjáratot indítunk a Boráros térről, és az extra fáradtságért mindenkit kárpótol majd a line-up és az a különleges indusztriális hangulat, amivel a belvárosban máshol nem találkozhattok.

A tavaszi PEP! estére a hazai indie legjavát válogattuk össze; az Amber Smith és a Jacked lemezbemutatója mellett a The Moog és az E.Z. Basic is fellép majd. A kéttermes bulin a koncertek előtt/alatt/után Kollektiva és Tesco Disco, ráadásul a jegy- és a piaárak is nagyon barátiak lesznek, úgyhogy kötelező a megjelenés! További infó később.

Read more...

Moz segge

>> 2008. február 7.


Hamarosan ugye Morrissey Greatest Hits album (az új dal, a "That's how people grow up" már ki is jött) és a nemzetközi pop-sajtó attól hangos, hogy a borító belső oldalán a sok rajongói tetkó fotó között ott a mester hátsója is. A kép állítólag a Vauxhall an I idején (tehát jó régen) készült, és a creditek szerint Jake Walters készítette.“Morrissey’s arse photographed by Jake Walters”
Na ezt is megértük.

Read more...

POPPER! - Vak, meleg néger nyugdíjasok vödre? Mi van?

>> 2008. február 6.

Ennek a filmnek az a címe, hogy "The Bucket List". Még nem láttuk, nem is olvastunk róla semmit. Próbáljuk meg a plakát alapján kitalálni, hogy milyen lehet!

1. Jack Nicholson és Morgan Freeman a főszereplők. A neveik érdekes módon a megfelelő oldalon vannak feltüntetve, pedig az ilyen plakátokon valamiért össze-vissza vannak a nevek általában. Ezek szerint a film olyanoknak szól, akik könnyen összetévesztik Jack Nicholsont Morgan Freemannel.

2. Mindkét főszereplő nevet. Kézenfekvő: ez egy vígjáték lesz!

3. Mindkét főszereplőn napszemüveg van. Esetleg mert vakok? Ez esetben a 2. számú feltételezés mégsem túl esélyes. Máris megvan a motiváció, hogy megnézzük a filmet: hogy megtudjuk, hogy Jack Nicholson vak-e vagy vicces.

4. A beállítás furcsán romantikus. Lehet, hogy ez egy szerelmesfilm lesz, meglovagolva a Brokeback Mountain sikerét, csak cowboyok helyett nyugdíjasokkal? Erre utalhat a hangulatos naplemente a háttérben, Jack Nicholson a barátságon már-már "túl" is érő vállérintése, valamint hogy Morgan Freeman ilyen zavartan nevet színésztársa tenyerével a lapockáján. Egy meleg nyugdíjasok románcáról szóló film mindenképpen mérföldkő lenne, ezért aki nem szeretne lemaradni, jobb, ha megnézi. Újabb érv a megtekintés mellett.

5. A cím kifejezetten rejtélyes. Vödörlista? Vajon mire utalhat? Nekünk csak a hányás jut róla eszünkbe, pedig nem is vödörbe szoktunk, hanem mosdóba vagy vécécsészébe. De a listát már végképp nem tudjuk belekombinálni a képbe. Nyilván erre is fény derül, ha beülünk a moziba.

6. Az egyik főszereplő fekete! Ez tehát mindenképpen egy politikailag korrekt film lesz, ami azt jelenti, hogy bár fifty-fifty a sansz, hogy "vicces" a sztori, mindenképpen lesz a dologban valami súlyos mondanivaló. Esetleg arról, hogy mennyire egyenlőek vagyunk, még akkor is, ha afro-amerikai létünkre a velünk egynemű Jack Nicholson lesz belénk szerelmes, ráadásul nyugdíjas korunkra? Vajon milyen mondanivalója lehet Hollywoodnak a témában?

7. POPP!

(8. Rövid guglizás után bárki kiderítheti, hogy a készítők a homoszexualitást mégse vállalták be, a napszemüveg is félrevezetés volt, a film két főszereplője rákos és a listájukra azt írták fel, mint szeretnének még csinálni az életben immár küszöbön álló haláluk előtt. Viszont mégiscsak "vicces" és egyben "megható" is. És a kritikusok 58%-a szerint nézhetetlen. Ezek után már arra sem vagyunk kíváncsiak, hogy hogy sikerült a címet magyarra lefordítani, és hogy nálunk mikor lesz a bemutató.) (Vagy hogy megvolt-e már.)

Read more...

A Moog meg a Tonyo meg a nagy Ámerika _Nr.1

>> 2008. február 5.

Hello Moog fan Pepperek!

Második napja rohadunk a szabadság országában, de a honvágytól eltekintve nem volt túl nehéz újra "ideszokni". Vagy legalábbis már kisebb élménnyel járnak az olyan dolgok, mint Los Angeles koreai negyedében sört venni egy pakisztani boltostól, aki nem tud angolul, vagy a hollywoodi Guitar Center bolt 3. emeletén hálózati kábel keresése közben eltévedni. Miután tegnap megettük az otthoninál is jóval szaftosabb hamburgereinket és összeszedtünk minden kelléket, átmentünk a koncert helyszínére. Itt már játszottunk tavaly. Egy elég lepukkant hely, de magyar viszonylatban kurvajó hangcuccal és hangulattal megspékelve. Ittam két red bullt, meg egy gint és az első banda végighallgatása utáan mentünk is pakolni, majd játszani. Kicsit fostunk, mert állitólag jópár "fontos" ember is volt a közönségben (erről majd később), de végül valami csoda folytán jó koncertet adtunk. Ez különösen annak fényében meglepő, hogy otthon reggel hét volt a koncert kezdetének pillanatában.

A koncert végén gratulált egy csomó ember (mexikói 16 éves kislánytól a 40-es újságiróig), aztán mentünk leinni a "drink ticketeket". Büszkeségem a második sör elfogyasztása után már egész magabiztossá tett és hanyag eleganciával a pultnak háttal támaszkodva viszonoztam az elismerő és barátkozó pillantásokat. Aztán jött a következő zenekar. Természetesen kurva jól szólt az egész és nagyjából minden rendben volt vele, ami az egy évvel ezelőtti turné végén egyáltalán nem lepett volna meg. Mivel azonban az utóbbi időben otthon már kicsit elszoktam attól, hogy minden zenekar, ami a színpadra lép kurva jó, ez most ismét kisebb sokként érintett. Az énekes egy dagadt eszkimói volt egy kucsmában, mellette egy 30 körüli glammer gitáros, szóval még a színpadra is izgalmas volt nézni.

Kezdtem hangulatba kerülni, amire aztán az utolsó banda olyan szinten rásegített, hogy már kissé cikis táncmozdulatokat is bevállaltam. Ez valami prog-rockba oltott garázs punk volt egy Karen O-t imitáló ázsiai származású énekesnővel. Asszem ExAnimal volt a nevük. Nyilván némileg a sör hatására is, de már ott voltam, hogy új kedvenc együttest avatok. Ki is nyaltam a seggüket rendesen, hogy így meg úgy volt kurva jó. Aztán haza felé menet már kb. nem is emlékeztem a számaikra. Gergőnek nem tetszett a banda, azt mondta, hogy az nem számít, ha egy zenekar "csak" odabasz, mert az a technikásság része. Szerintem nem az és erről próbáltam őt meggyőzni egyre csökkenő lelkesedéssel. Példáloztam a White Stripes-al, meg a Ramones-al, de szerinte azok is ilyen téren technikás zenekarok. Egy idő után feladtam és csak annyit szűrtem le konkluzióként, hogy itt színpadra se állhat egy zenekar ha nem viszi le a fejemet és nem kurva jó. Valamiért azonban ez a hatás nagyon kevésnél tart tovább a koncertet követő 6 óránál. Ennyi volt eddig. Holnap megyünk a Warner Bros.-hoz akkusztikus koncertet adni (3 számot), mert tetszik nekik a zenekar. Majd mesélek, ha történt valami izgi.

üdv,
Tonyo

Read more...

Death Disco Budapest & Kollektiva presents: ED BANGER ALLNIGHTER

Az év első igazi nagy durranásnak ígérkező buliját Budapest két meghatározó klubestje, a Death Disco és a Kollektiva csapata szervírozza, amikor is a Trafóban látják vendégül a világ jelenleg talán legmenőbb dj-jét, a francia elektró-forradalom agytrösztjét, a Daft Punk menedzser és Ed Banger főnök Busy P -t!

Az elmúlt évben számtalan, a francia elektró színtérhez kötődő dj járt Budapesten, elég csak a Death Disco keretében ide látogató Kavinsky-ra, a PEP! által bemutatott Surkin-ra, vagy a Kollektiva/Test szervezésében elhozott Vicarious Bliss-re gondolni, így eljött az idő, hogy végre a stílus talán legnagyobb kaliberű dj-je, a párizsi elektró szcénát lassan több mint egy évtizede meghatározó és irányító, annak kulcskiadóját, az Ed Banger Records-ot vezető Busy P is tiszteletét tegye egy hamisíthatatlan fejrázós party keretében. A még ma is csak harmincas évei elején járó Busy P-ről (Pedro Winter) nem túlzás azt állítani, hogy már a műfaj születésénél jelen volt. Egyetemista évei alatt akadt össze két zenemániás párizsi figurával, akik ekkortájt vették fel a Daft Punk nevet, s akiket minden különösebb tapasztalat nélkül menedzselni kezdett. Hogy volt érzéke hozzá, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Daft Punk a francia zene talán legemblematikusabb zenekaraként több millió lemezt adott el világszerte. Már ez is szép tett volt Pedro-tól, ám ő képes volt még egyet fordítani a történeten: 10 évvel a Daft Punk befutása és a francia elektró színtér elindítása után szinte szóról szóra megismételte a sikersztorit, amikor 2007-ben a Justice kapcsán újra egy párizsi duó uralta a klubokat világszerte olyan dalokkal, mint a D.A.N.C.E. vagy a We Are Your Friends. Busy P emelett megalapította a műfaj zászlóshajójának számító Ed Banger kiadót, majd idővel maga is producerkedni (Rainbow EP) és dj-zni kezdett. Hogy ehhez is ért, bizonyítja a számtalan már-már legenda számba menő Ed Banger party New York-tól Ausztráliáig.

Ebből az őrületből kap ízelítőt, aki lejön feburár 9-én a Trafóba. Busy P ritkán játszik manapság ilyen kis klubban, úgyhogy mindenkinek ajánlott időben érkezni. Annál is inkább, mivel a bevezetést, majd Busy P után az elektró celebrálás folytatását Budapest egyik legjobb csapata, a Kollektiva végzi, akiknek a bulijain már önmagában is falrengető rave hangulat szokott uralkodni. Segítségükre lesz ebben még a szintén elektró vonalon mozgó Kovary és a Death Disco Budapest állandó rezidense, Miss Lucifer is.

Line-Up:
Busy P
(F, Ed Banger Records)
Tmx, Fullstereo, Popbitch (Kollektiva)
KovaryMiss Lucifer (Death Disco Budapest)

Szombat, 2008. feburár 9.
Trafó Bár Tangó (IX. Budapest, Liliom u. 41.)
Belépő: 2000 HUF elővételben / 2500 HUF helyszínen
A buli limitált férőhelyes.

Read more...

POPPER! - Ez (sajnos) nem Tóth Vera.

Aki eddig nem hallott az Adele nevű csajról, az valószínűleg nem az "Egyesült Királyságban" él. Ez nem baj, mert most fog hallani róla, és rögtön nem fogja összetéveszteni Tóth Verával.

A popzenében az a jó, hogy poprajongóként szerethetem Tóth Verát anélkül, hogy bármikor végig kelljen hallgatni azokat a liftzenével feltöltött albumait (gondolom, van már neki több is). Tóth Verának több jó tulajdonsága is van, de én mostanában főleg azért szeretem, mert összetalálkoztam vele a Ledarálnakeltűntem egyik előadásán, ahol ugyan velem ellentétben valószínűleg először volt, de ennek ellenére nincs sok olyan szereplője a magyar könnyűzenei életnek, akikből kinézem, hogy kiteszik magukat egy olyan élménynek, mint amit az az előadás jelent.

Az Adele nevű csajnak annyi köze van Tóth Verához, hogy ő is csaj és ő se vékony, hanem jó hangja van. Egyikük sem merészkedik továbbá Beth Dittóhoz méltó végletek közelébe, hanem középutas popzenében utaznak, csak éppen az a különbség, hogy amíg Tóth Vera mindezt Roppant Unalmas Dalok előadásával teszi, addig Adele, aki, mint láttuk, a mi első megasztár-nyertesünkhöz sok mindenben hasonló adottságokkal rendelkezik, Jól Nyomja.

Ez itt balra Adele első kislemezéhez készült promokép, amit a magyar közönség kedvéért primitív módszerekkel egyértelműsítettünk. A dal címe Chasing Pavements és második hete második a kislemez-slágerlistán. A hozzá tartozó album címe 19 és első hete első a nagylemez-slágerlistán. Természetesen Nagy-Britanniában, ahol még számít, hogy mi történik a slágerlistán (erről egyszer később bővebben). Ez Adele szülőhazája is egyúttal, így a dolog kevésbé meglepő, mi mindenesetre innen csókoltatjuk ezt a kis (nagy) Londoni Adélt, akire nézve máris megegyezett a könnyűzenei közvélemény, hogy ő lesz az új Amy Winehouse. További meglepő hír lehet vele kapcsolatban, hogy a Chasing Pavements szövege hevenyészett magyar fordításban itt olvasható. Be kell, hogy valljuk, hogy ezen a téren talán még Tóth Vera is fölveszi vele a versenyt.

És mivel már nagyon későre jár, beágyazzuk ide az olvasók kedvéért a Chasing Pavements klipjét.



POPP!

Read more...

Tikk-takk




Óra mániás vagyok, igaz inkább karóra, de ezt a holland Niels van Eijk és Miriam van der Lubbe által tervezett Tik Tak névre elkeresztelt "szputnyik perc-órát" fel kellett töltenem, mert nagyon jól néz ki. Bár a pontos idő olvasása elég nehézkes, de ki használja már manapság ezeket az időmérő szerkentyűket arra, amire valók valójában?
Megvásárolható a Habitatnál kb. 30.000 forintért.

Read more...

2ManyBloggas

>> 2008. február 4.

Hej a PEP! Blog is itt lesz, benneteket is várunk: február 16-án szombaton, a Trafo Bár Tangóban, ahol a reflektorfény a budapesti művészettel/divattal/kultúrával/zenével foglalkozó blogokra irányul egy különleges "2ManyBloggas" névre kereszelt este keretei közt.

A szokásos djzés mellett egyfajta élő performansz is helyet kap: a "Circle of Lust". A körön belül mindegyik blog (az író vagy másvalaki által reprezentálva) felmutatja majd vágyának egy szimbolikus tárgyát. Ennek eredménye egyfajta statikus divatbemutató, de anélkül, hogy ruhákra kellene szorítkozni. A tárgy bármi lehet: egy műalkotás, egy bekeretezett fotó vagy akár egy ember is, akiről úgy gondolják, hogy megtestesíti azt, amiért és amiről írnak.

A részvevők többek közt: Mindennapi, Mashkulture, BPfashion, Betonpanda, Kultplay, Ourstyle, PEP!, Ektiv, Gumipop, BpStyle, és USE unused.

A Kunk parti, mely két dj Brandon és Cigi összjátékából született, 2007-ben jelent meg a közéletben, az indie és smart electro hangzás hibridjét meszólaltatva. Szetjeiket a legújabb blogtrendek inspirálják, stílusukat pedig zenejükbe becsempészett "bűnös örömök" fémjelzik.....A kunk izlés egyszerűen nem ismer szégyent. Mellettük a 2ManyBloggas-on beugranak szettekre a franciaelektró hazai képviselői a Kollektiva, a hosszú életű, bevált indieshit közösség a Gumipop és a UK-ból exportált Death Disco itthoni verziójának szervezői.
A többi blogot, akiket nem sikerült beszervezni az első hullámban, ezúton is bátorítjuk, hogy jöjjenek és bizonyítsák be, hogy nem névtelen botok a billentyűzetük mögött!

Read more...

A tökéletes nő '07

Az amerikai Dr. Richard W. Fleming és Dr. Toby G. Mayer plasztikai sebészek immáron 11. alkalommal jelentették meg az év legtökéletesebb testrészeinek listáját.

A sztárok testrészeiből álló tökéletes nőt (és férfit) Los Angeles lakói, hírességek és orvosok összesített szavazatai alapján rakták össze. A kutatás eredménye szerint a következő sztárokból állítható össze a tökéletes nő: Angelina Jolie szája, Jessica Simpson szőke haja, Nicole Kidman orra, Katie Holmes szeme, Paris Hilton bőre és Jessica Biel teste.



Mégis hogy festhet ez a bizonyos puzzle összerakva? Megkértük házi retusáló gurunkat Albino-t, hogy az adott képeket felhasználva probálja már meg összerakni ezt a bizonyos "tökéletes nőt", íme:

(nagyításhoz klikk a képre!)

Read more...

NVC Presents: Oliver Huntemann

>> 2008. február 2.

Oliver Huntemann egyike azon lelkes aktivistáknak,akiknek a techno zene folyamatos megújulását köszönhetjük - jövő szombaton találkozhatunk vele az A38 hajón.

Oliver a német légi erőknél folytatott tanulmányai helyett inkább a zenére fókuszált, ezért a 80-as évek végén, az acidhouse hullám alatt belefogott a buliszervezésbe, valamint Gerret Frerichs-el és H.G. Schmidt Jazz zenésszel elkezdte a Humate projectet.
Első saját kiadványa 1992-ben jelent meg a legendás MFS kiadónál.
Mára Huntemann olyan formációk számaiból készít hivatalos remixeket, mint a Depeche Mode, akiknek az 'Everything Counts' klasszikusát dolgozta fel stúdiópartnerével, Stephan Bodzinnal (közös projectjeik a Rekorder és a H-man).
De említhetnénk itt az Underworld 'Crocodile' (ami Németország vezető elektronikus lapjában a Raveline-ban bekerült 2007 három legjobb remixe közé), vagy a Chemical Brothers 'Do it again' című megaslágerét is, amelyekből megintcsak sikerült akár még az eredeti trackeknél is húzósabb remixeket készítenie.

LINE-UP
Main stage:
Oliver Huntemann
(confused recordings / giant wheel, Germany)
Marvin vs. Crimson (uch, licktheclick!)
Naga vs. Beta (hairy)
Dr. Zoidberg vs. Subotage (nvc)
Motor bar:
Trevor McGregor Liveact
(nvc)
Zefyr (Optimal)
Ioda (nvc)
Gammer (nomansland)
Kiégő izzók - Vetítés
Menzkie & Retsam - Vj show

Szombat, 2008. február 9.
A38 hajó
(Budapest, Petőfi híd, budai hídfő)
Belépő - elővételben: 2500 HUF (A38, Akt Records – IX. Bp., Üllői út 51)
Helyszínen: 3000 HUF
http://www.nvc.hu/
www.myspace.com/novidracre
w
http://www.huntemann.co.uk/

Read more...

Fashionista fiúknak

>> 2008. február 1.

Már kapható a boltokban a Springfield új tavasz-nyári kollekciója.
Mi a fiú cuccok közül szelektáltunk, onnan is elsősorban a vékony pulcsik, kardigánok és kapucnisok lettek a kedvenceink. Habár a Springfield elsősorban az átlagfiúk ruhatárát gazdagítja, azért akad néhány bevállalható darab a Pepperbojoknak is. Csekkit!

Read more...

  © Optimal Marketing Design by Grotesque 2008

Back to TOP