A Moog meg a Tonyo meg a nagy Ámerika _Nr.1

Hello Moog fan Pepperek!

Második napja rohadunk a szabadság országában, de a honvágytól eltekintve nem volt túl nehéz újra "ideszokni". Vagy legalábbis már kisebb élménnyel járnak az olyan dolgok, mint Los Angeles koreai negyedében sört venni egy pakisztani boltostól, aki nem tud angolul, vagy a hollywoodi Guitar Center bolt 3. emeletén hálózati kábel keresése közben eltévedni. Miután tegnap megettük az otthoninál is jóval szaftosabb hamburgereinket és összeszedtünk minden kelléket, átmentünk a koncert helyszínére. Itt már játszottunk tavaly. Egy elég lepukkant hely, de magyar viszonylatban kurvajó hangcuccal és hangulattal megspékelve. Ittam két red bullt, meg egy gint és az első banda végighallgatása utáan mentünk is pakolni, majd játszani. Kicsit fostunk, mert állitólag jópár "fontos" ember is volt a közönségben (erről majd később), de végül valami csoda folytán jó koncertet adtunk. Ez különösen annak fényében meglepő, hogy otthon reggel hét volt a koncert kezdetének pillanatában.

A koncert végén gratulált egy csomó ember (mexikói 16 éves kislánytól a 40-es újságiróig), aztán mentünk leinni a "drink ticketeket". Büszkeségem a második sör elfogyasztása után már egész magabiztossá tett és hanyag eleganciával a pultnak háttal támaszkodva viszonoztam az elismerő és barátkozó pillantásokat. Aztán jött a következő zenekar. Természetesen kurva jól szólt az egész és nagyjából minden rendben volt vele, ami az egy évvel ezelőtti turné végén egyáltalán nem lepett volna meg. Mivel azonban az utóbbi időben otthon már kicsit elszoktam attól, hogy minden zenekar, ami a színpadra lép kurva jó, ez most ismét kisebb sokként érintett. Az énekes egy dagadt eszkimói volt egy kucsmában, mellette egy 30 körüli glammer gitáros, szóval még a színpadra is izgalmas volt nézni.

Kezdtem hangulatba kerülni, amire aztán az utolsó banda olyan szinten rásegített, hogy már kissé cikis táncmozdulatokat is bevállaltam. Ez valami prog-rockba oltott garázs punk volt egy Karen O-t imitáló ázsiai származású énekesnővel. Asszem ExAnimal volt a nevük. Nyilván némileg a sör hatására is, de már ott voltam, hogy új kedvenc együttest avatok. Ki is nyaltam a seggüket rendesen, hogy így meg úgy volt kurva jó. Aztán haza felé menet már kb. nem is emlékeztem a számaikra. Gergőnek nem tetszett a banda, azt mondta, hogy az nem számít, ha egy zenekar "csak" odabasz, mert az a technikásság része. Szerintem nem az és erről próbáltam őt meggyőzni egyre csökkenő lelkesedéssel. Példáloztam a White Stripes-al, meg a Ramones-al, de szerinte azok is ilyen téren technikás zenekarok. Egy idő után feladtam és csak annyit szűrtem le konkluzióként, hogy itt színpadra se állhat egy zenekar ha nem viszi le a fejemet és nem kurva jó. Valamiért azonban ez a hatás nagyon kevésnél tart tovább a koncertet követő 6 óránál. Ennyi volt eddig. Holnap megyünk a Warner Bros.-hoz akkusztikus koncertet adni (3 számot), mert tetszik nekik a zenekar. Majd mesélek, ha történt valami izgi.

üdv,
Tonyo