Vasárnapi játékpunk

>> 2008. augusztus 18.

A sziget utolsó napján főként arra voltunk kíváncsiak, változott-e a dresszkód, milyen a vásárlóutca és vajon tényleg létezik-e Pete Doherty. Emellett pedig természetesen a ToiToi elviselhetőségi versenyt is megrendeztük.

Dresszkód

Amennyiben a Sziget Fesztivál fennállásának egészét tekintjük, mindenképpen változás, hogy a nemzetközi színekben játszó közönség sokkal kevésbé törekszik valamilyen szubkultúra egyen- ruhájában feszíteni. Lehetetlen nem észrevenni a tagadhatatlan pólóhegemóniát, ami gazdagon értékelhető megvilágításba helyezi a sziget férfi- lakosságának öltözködési szokásait. A rasztás, rendszerint anyaszült felsőtestű fiúkat leszámítva, a sikkes arcok egyedi póló- gyűjtemények, mozgó kiállítási felületeiként hozták el a világ négy sarkának legizgalmasabb kis márkáit. És ezt minden jel szerint nagyon jól tették, ugyanis a

Vásárlóutca

kínálatára támaszkodva magunk is kissé zavarba jöttünk. Túlnyomó többségben az elcseszett, ún. „poénpóló” néven futó ruházati tévedéseket találtunk, melyek mellett vásári filléres lúzerségek tömkelege keveredett néhány, magát komolynak gondoló világmárka standjaival. A fiatal magyar márkák közül, akiknek voltaképpen országimázsilag nagyon is itt lett volna a helyük, csak mutatóban láttunk egyet-kettőt, a mezőnyből kikacsintó egyetlen színvonalas sátor, a pécsi Csemege kínálatában és egy saját standon, amit a Pep! 23.számában is megjelent Project N épített. De a merchandise-ról leszakadva örömmel konstatáltuk, hogy

Pete Doherty él!

Legalábbis mostanában és egyelőre. A néhol mesejátékok lopakodós melódiáira hangszerelt, széjjelnyomott és ostoba játékpunk jól szólt, ahhoz képest, hogy a Babyshambles tagjainak általában kétszer annyit kell dolgozni a ritmusban maradáshoz, mint egy józan frontemberes zenekarnak. Emellett semmi felejthetetlent nem tettek hozzá zeneileg, az egyébként csakis média- értékkel rendelkező halálhaknihoz, amit Pete, függésből épített celebritása kovácsolt. Hogy a teljesen kiváló és maradéktalan Wombats, The Killers és Lollobrigida koncertek közötti időt meg- felelően töltsük ki három ToiToi-t teszteltünk az

Elviselhetőségi versenyben.

A bronzérmest a Civil Sziget közelében találtuk, a benne tett látogatás új megvilágításba helyezte aznapi étkezési igényeinket. Minden létező, budiban elhelyezhető testnedvből találtunk látványosan elhelyezett adagokat, és a szagok orgiája bennünk is többirányú perisztartikát mozgatott meg. Az ezüstöt a lakónegyed egyik zugában osztottuk ki, ahol a random bűztől és aljzati lucsoktól leszámítva valami határozottan megmozdult a tartály belsejében, izgalmassá téve az ott töltött hosszú másodperceket. Az aranyat pedig a kikötőnél található sor egyik tagja kapta, amelyik az utolsó naphoz képest is feltűnően tiszta volt, és mindössze egy nagyon enyhe hányásszag kósza benyomása jelezte, hogy az illető ToiToi végigmelózta a 2008-as Sziget Fesztivált. Gratulálunk a nyerteseknek!

2 komment:

Doki 19 augusztus, 2008 10:17  

Én csak annyit tennék hozzá, hogy a vérhas a minimum, amit össze lehetett szedni a Tojtoj Wc-k látogatása után a Szigeten. Szerintem mindenki vizsgáltassa meg magát.

Névtelen 19 augusztus, 2008 17:35  

doki, ez azért elég ijesztően hangzik :S

  © Optimal Marketing Design by Grotesque 2008

Back to TOP