Hogy jön ki a pap a Szigetről?

Mintha mise történt volna. A Sziget utolsó napján este, a Tankcsapda-koncerttel egyszerre volt katolikus mise a Közös Pont sátorban. Ha már előzetesen érintettem itt a témát, muszáj volt elmennem és megírnom, milyen volt az egyetlen dolog, ami tényleg különlegesség a Szigeten.

Őszintén szólva alacsonyabb részvételi arányra számítottam, azt hittem, kb. ketten leszünk a sátorban a papon kívül. De végülis összegyűlt vagy húsz ember, igaz, ennek legalább a felét egy összeszokott közösség alkotta, akik szemlátomást az egész fesztivál alatt együtt működtették a sátrat. Volt énekeskönyv, kivetítő, hangosítás, gitár és tamtamdob is. A beszűrődő koncertzaj kicsit nehézzé tette az elmélyülést, de nem zárta ki, a pap mindenesetre mikrofonba volt kénytelen prédikálni ahhoz, hogy az egy méterrel előtte ülő "hívek" hallják, hogy mit mond.

A Szigeten minden van és az ember semmin sem lepődik meg. Volt idén (is) közért, megalibikóka, jógaközpont, minisztérium politikusokkal, postahivatal, bábszínház - és mindez magától értetődő. Egyedül ez, a vasárnapi protestáns istentiszteletek és a katolikus mise volt az, ami valahogy nem illett a képbe. Ami fura volt, hogy ott volt, pedig ugyanolyan volt, mint amilyen mindig szokott lenni. A Szigeten bármit meg lehet csinálni, bármit fel lehet venni, semmi nem ciki. Lehet, hogy csak nekem, de misén ülni mégis valahogy kellemetlen érzés volt, főként, amikor egy félmeztelen szláv tévedt be a sátorba a szertartás kellős közepén kezében egy pohár sörrel. Jó másfél percig tartott neki, amíg felfogta, hogy mi a helyzet, aztán hang nélkül lelépett. Tényleg ez lenne az egyetlen dolog, ami talán mégse való a Szigetre?

A fenti rajzok a misének otthont adó sátorban voltak kiakasztva - hogy viccnek szánták-e, nem tudom. Egyetérteni viszont mindenképpen egyetértek, Jézus, adj csokit!