POPPER! - A hiányt szeretni

Azt hittem, 5 nap alatt bőven le fognak bennem csillapodni a Kylie-koncert által keltett hullámok. Nem így lett, és ha belegondolok, ez nagyon furcsa. Ezért belegondolok.

Még inkább ezt gondoltam közvetlenül a koncert után, tekintve, hogy szép volt, jó volt, látványos volt, de csak néhány meglehetősen ritka pillanatban szolgált olyan eufórikus pillanatokkal, amikért emberek húszezer forintot is képesek kifizetni.

Mégse tudom Kylie-t kiverni a fejemből napok óta, és a rajongói fórumokat olvasgatva csak még zavarosabb az egész. Mert ugye mit lehet szeretni ezen a popkisasszonyon? A zenét/zenei stílust nyilván nem, mert abban legfeljebb a színvonal állandó, esetleg a megközelítés, de a műfajok közül egyik mellett sem kíván Ms Minogue lehorgonyozni, és ezt ennél az eklektikus X-turnénál fényesebben semmi nem bizonyítja.

Imádhatnánk Kylie hangját is, ha a lemezeiről kiderülne, hogy van neki olyan. De nem derül ki, és ami még meglepőbb: pedig van. Már önmagában azért érdemes elmenni egy koncertjére, hogy ez kiderüljön. De nyilván erre nem lehetett alapozni az elmúlt 20 év karrierjét. Kylie táncolni sem különösebben tud/szokott, a látványosabb mozdulatokat, főleg betegsége után, táncosaira bízza. (Akik az Arénában legalábbis nem brillíroztak különösebben, többször tévesztettek, nem voltak szinkronban, stb.)

És ami a legkülönösebb az egészben, Kylie-nak különösebb egyénisége sincs. A hozzá hasonlóan műfajok közt szörföző, 10 évnél hosszabb karrierű túlélőnőkhöz képest (pl. Madonna, Cher, Alison Goldfrapp, Róisín Murphy, stb.) ez méginkább feltűnő. Kylie csak úgy van és soha nem szól semmiről.

A semmilyenség általában ugye unalmas. Kylie viszont úgy semmilyen, hogy közben mégsem unalmas, sőt, akár az ellenállhatatlan jelző sem túlzás rá. Semmi kétség, Kylie a megfoghatatlanság művésznője, az benne az izgalmas, hogy mindenki azt tud meglátni benne, amit akar. A Kylie-fansághoz nagy adag kreativitás kell: annak a minimumnak az alapján, amit a kisasszony érzékeltet, oda kell tudni képzelni rajongás tárgyát. Hogy miért pont neki tesszük meg ezt a szívességet, az egy olyan rejtély, aminek megfejtéséhez legfeljebb egy ilyen koncerten ámulva tud egy kicsit közelebb kerülni az ember.

POPP!