A Moog meg a Tonyo meg a nagy Ámerika _Nr.3

>> 2008. február 18.

Helló!
a legutóbbi bulizás után a másnaposság már egyrészről természetesnek érződött, másrészről kezdett elviselhetetlenné válni. Ilyen felpuffadt szervekkel én legszívesebben talán egy izlandi wellness szállóban lettem volna.

Szerencsére kiderült, hogy a Warner Bros-os akusztikus koncert másnap lesz, szóval lehet végre egy pihenős napunk. Sikerült valahonnan ingyen jegyeket szerezni a Universal Studios vidámparkjába. Egészen pontosan nem tudom mi erre a jó szó, de remélem a vidámpark nem túl degradáló, vagy régies kifejezés egy ilyen helyre. Bementünk. Gyorsan ettünk valami zsíros kaját, ami kicsit rendbe tett minket belülről. Sütkéreztünk a napon, mint a gyíkok, majd elindultunk az első hülye helyhez amit láttunk. House of Horror. Jópofa ijesztgető, beöltözött szörnyek, klasszikus filmhelyszínek, babák, némi filmtörténelemmel megspékelve. Ezután kipróbáltuk még a Múmiás szellemvasutat, valami pirotechnikás showt és természetesen a Terminátor 2-re épülő 3d mozit, ami egy-két színházi (Svarcit, meg Sarah Connort játszó színészek rohangáltak körülöttünk) fordulattal is meg volt spékelve. Ez aztán végleg mindenkiből hülyét csinált. Az ajándékboltban csurgó nyállal próbáltuk ki a műanyag terminátoros lézerpuskákat, és fel a Svarci által legendássá vált bőrdzseki utánzatokat.

Art hazavitt minket, mint a jóllakott napköziseket a délutáni játék után és mindenki ledőlt aludni. Este elmentünk vacsorázni egy mexikói vendéglőbe , ahol a zeneműkiadónk egyik alkalmazottjával kellett csevegni. Mindez annak ellenére sem volt túl jó élmény, hogy a Bug Music számlájára ettünk. Végig kellett hallgatni az izlandi kiruccanásáról szóló sztorit, ahol megevett egy rénszarvas fejet és hogyan mosták a hátát egy vulkáni tóban. Nagyon aranyos nő volt, de kurva fárasztó. Ami viszont meglepő volt vele kapcsolatban, hogy tök jó és friss zenéket szeretett a kora ellenére. Mármint itt nem kívánom megbántani a 40-es generációt, de ez nem túl jellemző rájuk, Magyarországon pedig szinte egyáltalán nem. Megettük a kaját, ami engem leginkább a menzás koszt, meg valami szuper sznob vendéglő ételkínálatának furcsa keverékére emlékeztetett. Valahogy a Taco Bell-es mexikói is finomabb szerintem. Talán azért, mert az jobban rá van szabva egy átlag amerikai/európai ízlésvilágára. Mindenesetre szórakoztató volt ott lenni. Játszott egy pár szépen beöltözött dagadt mariachi, meg a pincérek is csinálták a műsort. Állandóan viccelődtek, mindezt természetesen turistáknak kiérlelt mexikói akcentussal. Alapvetően jó volt ez az élmény, de remélem többet nem kell ilyeneket ennem.

Tonyo és a The Moog összes kalandját itt találod ›

2 komment:

Névtelen 08 április, 2008 21:40  

szia Tonyóóóóóó! :D
jó olvasgatni ezeket a bejegyzéseket,teccik,ahogy írsz :)
na szóval,annyit akartam mondani,h anyukám is ebbe az általad említett "40es generációba" tartozik és ő is szereti a mai zenéket,igazából ő szinte mindenre nyitott és szerintem ez egy tök jó dolog :) múltkor meghallgattattam vele a cd-teket és nagyon teccett neki.azt mondta,h kellemes,hallgatató és a fiatalságát idézi :D meg még azt is mondta,h végre egy olyan zenekar,akik normálisan néznek ki és szívesen megnézett volna titeket szombaton pécsen csak fájt a térde :(
szóval azért van 1-2 anyuka,aki azért képben van nagyjából a mai zenéket illetően...persze azért ez nagyrészt a lányaiknak (mint pl. nekem)/fiaiknak is köszönhető :D
na csak ennyit szerettem volna.
pussz :*

Névtelen 28 április, 2008 13:31  

Szia, jó kis sztorik:)ugye fogsz még írni?jó a stílusod!
pussz

  © Optimal Marketing Design by Grotesque 2008

Back to TOP